James Clavell történetének főhősét egy William Adams nevű brit kormányosról mintázta. A későbbi kereskedő és navigátor 1564. szeptember 24-én született Gillinghamben. 12 évesen Londonba került egy hajóépítőhöz, ahol kezdetben inasként szolgált. Kitanulta a hajóépítést, a csillagászatot és a navigációt, majd belépett a Királyi Haditengerészet kötelékébe.
1588-ban részt vett a spanyol Armada elleni harcban, majd később egy sarkvidéki expedícióban is. 1598-ban vezérkormányosa lett annak az öt hajóból álló holland flottának, ami a Távol-Keletre indult, hogy új kereskedelmi lehetőségek után kutasson.
A flotta feladata az volt, hogy hajózzanak Dél-Amerika nyugati partjaihoz és rakományukat ezüstre cseréljék. Ha ez nem sikerül, akkor Japánban kellett ezüstöt szerezniük, amin fűszert vásárolnak Kelet-Indiákon, aztán hazatérnek Európába. Délnek tartva készleteket raboltak, majd folytatták útjukat a Magellán-szoros irányába.
Végül csak hárman jutottak át a szoroson, a kormányozhatatlanul sodródó Blijde Boodschapot (Jó Hír) elfogták a spanyolok, a Geloof (Hit) pedig 1600 júliusára visszatért Rotterdamba, de az eredeti 109 fős legénysége 36 emberre csökkent.
Az út során Adams átköltözött a Liefdére (amelyet eredetileg Erasmusnak hívtak és tatját a híres tudós fából készült szobra ékesítette). A Liefde (Szeretet) a Galapagos-szigeteknél várt a többi hajóra, de egyedül a Hoop (Remény) bukkant fel végül 1599 tavaszán. A sziget bennszülötteivel való csatában mindkét hajó kapitánya, Adams fivére, Thomas és még húsz másik ember életét vesztette. A harmadik hajó, a Trouw (Hűség) 1601 januárjában bukkant fel egy indonéziai szigeténél, ott azonban a portugálok megölték a legénységet.
A spanyoloktól tartva a két hajó 1599 novemberében Japán felé indult. Útközben kikötöttek „bizonyos szigeteken” (feltehetően Hawaiin), ahol nyolc tengerész dezertált. 1600 februárjában egy tájfunban a Hoop teljes legénységével együtt elsüllyedt.
A Liefde 1600 áprilisában, több mint tizenkilenc tengeren töltött hónap után vetett horgonyt Kjúsú partjainál. A százfős legénységéből alig húsz beteg vagy haldokló tengerész maradt. Rakománya tizenegy láda durva gyapjúszövetből, üveggyöngyökből, tükrökből, távcsövekből, szögekből és kalapácsokból, valamint 19 bronzágyúból, 5000 ágyúgolyóból, 500 muskétából, 300 láncos golyóból és három ládányi páncélból állt.
Mikor kilenc tengerész összeszedte magát annyira, hogy járni tudjon, április 19-én kieveztek a legközelebbi településhez. Itt a helybelieken kívül egy portugál jezsuita pappal találkoztak, aki azzal vádolta őket, hogy kalózok és megfenyegette Adamsékat, hogy a helyi szokás szerint keresztre feszítik őket. A hajót Tokugava Iejaszu és a leendő sógun elkobozta, a beteg legénységet pedig Oszaka várában bebörtönözte. Május és június között háromszor hallgatta ki Adams-et, aki erről így írt a feleségének:
"A király elé járultam, aki alaposan megnézett és csodálatosan előzékenynek mutatkozott. Sokfajta jeleket mutatott nekem, melyekből némelyeket megértettem, másokat nem. Végül jött valaki, aki tudott beszélni portugálul. Őrajta keresztül a király kikérdezett, hogy mely országbeli vagyok és mi vitt arra, hogy az ő, ennyire távoli országába jöjjek. Én elétártam országunk nevét és hogy régóta keressük az utat a Kelet-Indiákra, és hogy minden királlyal és potentáttal barátságot keresünk, hogy kereskedhessünk olyan árukkal amiben a mi országunk bővelkedik, az övék pedig nem.. Ezután megkérdezte, hogy országunk háborúzik-e? Válaszoltam neki, hogy igen, a spanyolokkal és portugálokkal és az összes többi országgal békében vagyunk. Ezután azt kérdezte, hogy miben hiszek? Mondtam, hogy Istenben, aki a mennyet és a földet teremtette. Különféle egyéb kérdéseket is feltett vallási dolgokról és sok egyéb dologról, mint hogy milyen úton érkeztem országába. Az egész világ térképén megmutattam neki, hogy a Magellán-szoroson keresztül. Ezen elcsodálkozott, és azt hitte, hogy hazudok. Így követte egyik dolog a másikat és egészen éjfélig nála maradtam.
Iejaszu a kihallgatások után megtagadta a jezsuiták kérést, hogy a holland hajó legénységét kalózkodásért elítéljék. Parancsára Adams és a többi európai átvitorlázott a Liefdével Bungóból Edo kikötőjébe, ahol a javíthatatlan állapotban levő hajó elsüllyedt.
1604-ben a sógun utasítására Adams és társai segítséget nyújtottak egy nyugati típusú vitorláshajó megépítésében. Adams levele szerint Tokugava a fedélzetre jött, hogy megszemlélje és a látvány nagy megelégedettséggel töltötte el. A hajók elkészülte után Tokugava nagy becsben tartotta az angolt és megengedte neki, hogy bármikor meglátogathassa a palotájában. A többi hollandot is gazdagon megjutalmazták és 1605 után engedélyt kaptak, hogy elhagyhassák Japánt és a környező országokkal kereskedhessenek.
Iejaszu megkedvelte Adamst, akiből a sógun legfontosabb európai kereskedelmi és diplomáciai tanácsadója vált. Néhány év elteltével átvette a jezsuita João Rodriguestől a hivatalos tolmácsi teendőket is. Valentim Carvalho atya így írt róla: Miután megtanulta a nyelvet, bejárása lett Iejaszuhoz és bármikor beléphetett a palotába, valamint hogy kiváló mérnök és matematikus.
Bár Adams feleséget és gyermekeket hagyott hátra Angliában, a sógun megtiltotta neki, hogy elhagyja Japánt. Úgy rendelkezett, hogy William Adams halottnak tekintendő, és helyette megszületett Miura Andzsin a szamuráj, aki a rangját jelképező két kardot is megkapta. Így Adams angol felesége formálisan özvegy lett, bár férje továbbra is rendszeresen küldött neki pénzt és leveleket.
Adams tekintélyes hatamotói rangot és birtokot kapott Tokugavától. Japánban is megházasodott, egy hivatalnok lányát, Ojukit vette el, feltehetően szerelemből, mivel sem szamuráj családból való, sem különösebben gazdag nem volt. Egy fiuk, Joseph és egy lányuk, Susanna született. Adams később egy expedíciót indított az Északnyugati árjáró keresésére, majd több kereskedőutat szervezett Délkelet-Ázsiába.
Adams nagyra tartotta Japánt és lakosait. Így írt róluk 1612-ben: A japán föld lakói jó természetűek, mérhetetlenül udvariasak, a háborúban pedig vitézek; a törvényszegőket mindenféle részrehajlás nélkül szigorúan megbüntetik.
1613-ban egy angol hajó, a John Saris kapitány vezette Clove érkezett a Hirado-szigeti holland telepre, ahol Adams találkozhatott honfitársaival. Adams és Saris meglátogatta Iejaszut, majd Edóba utaztak Iejaszu fiához. Hidetada két lakkozott szamurájvértet adott át Sarisnak, mint I.Jakab királynak szánt ajándékot. A páncélok ma is megtekinthetők a londoni Towerban. Iejaszu sóguni vöröspecsétes engedélyt adott az angoloknak a Japánnal való kereskedelemre, valamint engedélyezte, hogy Adams Angliába látogasson. Saris felajánlotta, hogy magával viszi, de ő végül visszautasította, feltehetően azért, mert az angol kapitány ellenszenves volt a számára.
Adams nemcsak a nemzetisége, hanem protestáns vallása miatt is problémát jelentett a portugáloknak és a jezsuita misszionáriusoknak. Megpróbálták megtéríteni, majd a sógun rendelete ellenére titokban felajánlották neki hogy egy portugál hajón hazautazhat. A portugál források szerint Adams a katolikus egyház ellen hangolta Iejaszut, aki értesülve a spanyolok hódításairól és a Japánban terjedő vallás okozta feszültségek miatt 1614-ben kiűzte az országból a jezsuitákat és keresztényellenes ediktumokat léptetett életbe.
Miura andzsin (a miurai kormányos) 1620. május 16-án halt meg Hirado szigetén, 55 éves korában, valószínűleg maláriában. Sírja a mai napig megtekinthető Xavéri Szent Ferenc emlékműve mellett. Halála után az angol kereskedőállomás tönkrement és bezárták.
Végakaratában vagyonát két egyenlő részre osztotta japán és angol családja között. A faktória vezetője, Richard Cocks adta át William fiának, Josephnek apja kardjait és gondoskodott róla, hogy az Adamsnak adott kereskedőjog profitjából a gyerekek is részesüljenek. Joseph megtartotta apja címét, a Miura Andzsint és maga is sikeres kereskedelmi tevékenységet folytatott, egészen 1635-ig, amikor Tokugava Iemicu elzárta az országot a külföldtől.
William Adams nevét őrzi az Edo ( a mai Tokió) melletti Andzsin-csó városa, ahol valamikor háza állt és ahol minden június 15-én megemlékeznek róla. A mai Jokoszukában, valamikori birtokán egy falu és egy vasútállomás viseli az Andzsinzuka ("A kormányos sírdombja") nevet. A sizoukao Itó városában minden évben augusztus 10-én tartják a Miura Andzsin fesztivált. 2000 óta Gillingham is évente fesztivállal emlékezik meg híres szülöttéről.
.JPG)
.JPG)
CkFw9g~~60_57.JPG)
D5nK(g~~60_57.JPG)
Q~~60_57.JPG)
cDTREcBRKw2djcu!~~60_57.JPG)
FUtsp!~~60_57.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)
.JPG)